Zeneterápia

Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mi is az a zene. Annyira egyértelmű mindenki számára, hogy már nem is tudja megmagyarázni... És ahány zene, annyi csodálatos érzelem. Rengeteg emlék idéződik fel egy-egy kedvenc zeneszám hallatán, agressziót válthat ki, vagy akár könnyeket csalhat a szemünkbe egy szomorú dallam.

Számomra a máig egyetlen igazán jó megfogalmazás a Wikipédia szabadenciklopédiáról származik:

"A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos meghatározás nem könnyű, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata. A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt."

Egy hivatalos meghatározás szerint a zeneterápia a zene vagy zenei elemek (hang, ritmus, dallam és harmóniák) megelőző, rehabilitációs vagy kezelési célú felhasználása: képesített zeneterapeuta alkalmazza egyéni vagy csoporthelyzetben a kommunikáció, a kapcsolatok, a tanulás, az önkifejezés és más érvényes terápiás célok támogatására és elősegítésére. A zeneterápia szándéka, hogy a résztvevők testi, érzelmi, társas és kognitív szükségletei kielégítésének elősegítésével és az egyén képességeinek fejlesztésével elősegítse az intrapszichés integrációt, és ez által jobb életminőséget teremtsen. Zenei előképzettség nem szükséges, a hozzáértés helyett a zene segítségével kiváltott és kifejezett érzéseken van a hangsúly. Bármilyen típusú zene segíthet, mindig az egyéni körülmények, ízlés és célok vezetik a terapeutát a felhasználandó zenedarabok kiválasztásában. A zeneterápiának alapvetően kétféle formája létezik: lehet befogadó vagy aktív. Az előbbi zenehallgatást jelent: a terapeuta előzőleg kiválasztott darabok segítségével próbál meditatív elmélyülést kiváltani és asszociációkat, képeket ébreszteni a befogadóban. Az aktív terápia jelenthet éneklést, hangszeres játékot vagy akár zeneszerzést, melyek kiválóan alkalmasak olyan elfojtott érzelmek kifejezésére, melyekről egyáltalán nem, vagy nehezen beszélnénk.

Már Platón is felismerte a zene gyógyító hatását; azt írta: a művészet nem csak a szubjektív örömöt vagy a gyönyört szolgálja, hanem enyhíti a lélek izgalmait és háborgásait, és segít azoknak is, akik testi tökéletlenségben szenvednek. Zenével gyógyítottak az ősi keleti kultúrákban is, „zeneterápiát” alkalmaztak a sámánok, sőt a Biblia is beszámol róla, hogy Dávid király a mániás depressziót hárfajátékának hangjaival kezelte. A zene ma is segít a gyógyulásban: használják egyebek mellett epilepszia, Alzheimer-kór, szív- és érrendszeri betegségek, sőt a fájdalomcsillapítás kiegészítô kezeléseként is.