Bach virágterápia

Dr. Edward Bach a homeopátia egyik atyja, Samuel Hahnemann elveit továbbgondolva fejtette ki nézeteit, amit a "gyógyszerek" (a Bach-virágterápia szakirodalma ezeket virágeszenciáknak vagy gyógyíreknek nevezi) fogalma, ezek előállítása, a betegségek megítélése, a gyógyítás és gyógyítás mikéntje, a tünetek értelmezése, az orvos-beteg kapcsolat elemzése, stb. kapcsán vezetett be.

Dr. Bach pályafutása elején - orvostanhallgatóként, majd sebészként - behatóan megismerkedett a hagyományos európai akadémiai orvoslás elméletével és gyakorlatával, később a homeopátia eszmerendszere felé fordult. De úgy érezte, hogy a homeopátia sem teljes értékű módszer.

Elsősorban túlzott bonyolultsága miatt - a tradicionális gyógyítási rendszerekhez hasonlóan - teljesen kiszolgáltatja a beteget az orvosnak. A gyakorlatilag végtelen, folyamatosan bővülő gyógyszerkincse miatt, egy ponton túl törvényszerűen áttekinthetetlenné teszi a módszert.

Edward Bach 1880-ban született Angliában. Húszéves korában nyert felvételt az orvosi egyetemre, amit 1913-ban végzett el. Ezután az egyik londoni kórház baleseti sebészetén helyezkedett el. Alig egy évig dolgozott itt, amikor megbetegedett, de ekkorra már ki is ábrándult a sebészetből, amit az orvostudomány legdurvább ágának tekintett. Felgyógyulása után ezért nem folytatta korábbi praxisát, hanem az orvostudomány egyéb területei felé fordulva rövid idő alatt elismert bakteriológussá vált.

1917-ben fedezték fel rákos betegségét, aminek következményeként megoperálták, de a műtét nem volt sikeres. Orvosai mindössze három hónapot jósoltak neki. Dr. Bach betegsége és végül sikeresnek mondható felgyógyulása meglehetősen messzire sodorta a hivatalos orvostudománytól. Felépülése után kezdett el behatóbban foglalkozni a homeopátiával. Élete fő hajtóerejévé a "valódi gyógyítás" keresése vált.

Számos tapasztalatra volt szüksége ahhoz, hogy a valóban egészséges ember keresése során eltávolodjon a betegségek tisztán testi megközelítésétől. Mindig óvakodott az életet területekre történő osztásától. Tudta, hogy az anyagi világ többé-kevésbé mindig a szellemibe ágyazódik be, és minél élesebben válik el e kettő egymástól, annál nagyobb szükség van az igazi gyógyításra.

Élete és munkássága egyre inkább eltávolodott az akadémikus orvoslástól. 1922-tól 1928-ig a Londoni Homeopata Kórházban dolgozott, majd feladta praxisát és visszavonult, hogy egy teljesen új gyógyító eljárás kifejlesztésébe foghasson. Ebben az időben kutatásai kiszélesedtek, érdeklődése a filozófia felé fordult, de nem az intellektus elvont filozófiája, hanem az életszerető ember világlátásának kérdései felé.

Dr. Bach aktív szabadkőműves volt, ami kétségkívül jelentős szerepet játszott felfedezéseiben is. Valószínűleg kapcsolatban állt azokkal az ezoterikus, spirituális csoportokkal is, amelyek kora szellemi életét befolyásolták. Nem bocsátkozott filozófiai vitákba: az életben megtanulandó egyszerű leckéket kereste, amelyek hozzásegítenek minket a boldog, egészséges, teremtő élet lehetőségéhez.

Nem tudjuk pontosan, hogyan és mikor jutott el Dr. Bach azokra felismerésekre, amelyek a virágeszenciák felfedezését s "Gyógyítsd tenmagad!" (1931, C. W. Daniel Co.) című munkájának megírására inspirálták. Életének 1936- ig bekövetkezett haláláig hátralevő részét arra áldozta, hogy az 1930-ban közzétett (Alapvető elmélkedések betegségről és gyógyításról. In: Homeopathic World) tizenegy új gyógyír mellé újabbakat is találjon, és a lelkiállapotok leírását tökéletesítse.

Új gyógyíreit klinikai vizsgálatoknak és kutatásoknak vetette alá, amelyek eredményei semmi kétséget nem hagytak az új módszer hatásosságát illetően: "A tizenkét gyógyír, amellyel az elmúlt öt évben foglalkoztam, oly csodálatosan bizonyította gyógyulást hozó hatását, és oly sok úgynevezett gyógyíthatatlan betegnek hozott gyógyulást, hogy szándékomban áll leírásukat egész egyszerűen megfogalmazni, hogy minden laikus is használhassa őket.

"Érdekes és példa nélkül való az a gondolat, hogy laikusoknak is hozzáférhetővé kell tenni a gyógyszereket. Dr. Bach meglepve tapasztalta, hogy legtöbb korábbi kollégája egyszerűen tudomást sem vett új felfedezéseiről, sőt működési engedélyét is vissza akarták vonatni. Mégis egyre többen érdeklődtek új kezelési eljárása és gondolkodásmódja iránt. Az elutasító véleményekre úgy reagált, hogy felfedezéseivel az egyszerű emberek felé fordult.

Fő célja az lett, hogy a betegek tanulmányok, szakemberek, engedélyek nélkül is képesek legyenek saját sorsukért felelőséget vállalni, és kéznél legyenek azok a szerek is, amelyek őket ebben támogatják.

Tevékenységének forrásául mára kizárólag nyomtatásban megjelent tanulmányai, ill. különböző társaságok összejövetelein tartott előadásainak jegyzetei állnak rendelkezésünkre. A legenda szerint ugyanis halála előtt összes jegyzetét elégette. Tulajdonképpen maga az a gondolat, hogy a pszichikai-szellemi élet hatással bír a fizikai test állapotára, nem tekinthető újításnak, bármennyire annak hatott is a XX. sz. elején.

Gyökeres újításnak számított azonban, hogy Dr. Bach terápiájában a testi tünetek semmiféle szerepet nem játszanak, még a betegség diagnosztizálása terén sem. Először ez a megközelítési mód akár ijesztően is hathat, de egyben tükrözi azt is, hogy a Bach-virágterápiát nem lehet egyes részleteit külön-külön vizsgálva megérteni, át kell látni az egész mögötte álló gondolati rendszert is.

Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy meg kell látnunk, hogy itt egy következetesen végigvezetett gondolatmenettel állunk szemben, ami nem azt állítja, hogy van néhány betegség, amely az egyén lelkiállapotának defektusaira vezethető vissza, hanem azt, hogy végső soron minden betegség ilyen. Ha pedig ezt elfogadjuk, el kell fogadnunk azt is, hogy azt, hogy egy-egy lelki probléma milyen testi tünet formájában nyilvánul meg, az kizárólag az adott egyéntől függ, ily módon nem szabad általánosítanunk.

Forrás: Harmonet