Aromaterápia

Az aromaterápia az aromatikus hatóanyagokat tartalmazó gyógynövények és az ezekből készült illóolajok alkalmazása az egészség megőrzésére és a betegségek gyógyítására.

Az illatok hatnak a lelkünkre is: fogékonyabbak vagyunk a finom érzésekre és nemes gondolatokra. Az illat kapcsolatot teremt a magasabb intelligenciával, az embert nemesebb érzelmekre kelti.

Az ősi aromaterápia felfedezőinek Egyiptomot tartjuk, ahol már időszámítás előtt 4500 évvel bizonyíthatóan alkalmazták ezt a gyógyító terápiát. A múmiák balzsamozásában cédrus, mirha, szerecsendió, szegfűszeg és fahéj illóolajat használtak. Az Ebers papirusztekercsen több illóolajos recept is található. Időszámításunk előtt 2650-ben a Sárga Császár gyógynövénykönyve is tartalmazott Kínában jelentős számú illóolajat. A rózsaolajat májbetegségre használták, a gyömbér illóolaját pedig malária ellen. A görögök szerint a legbiztosabb út az egészséghez a naponta vett aromásfürdő és illatos masszázs. Itt jelenik meg először az illóolajos prevenció is. Az aromaterápia kifejezés Rene Maurice Gattefossénak köszönhető, aki francia kémikusként 1937-ben ilyen címmel írt az illatos anyagok gyógyhatásáról. Őt a levendula illóolajának égési sebekre kifejtett rendkívüli gyógyereje ihlette meg, majd további életét az illóolajok tanulmányozásának szentelte.

Az illóolajok általános hatásai:

- a limbikus rendszeren keresztül pozitív érzelmi-lelki hatás,
- nyugtató-pszichoszomatikus hatás,
- vérnyomásemelés - vérnyomáscsökkentés,
- légzéskönnyítés, stimulálás, nyákoldás,
- pozitív hormonhatás,
- antimikrobás, fertőtlenítő hatás,
- epetermelés fokozás és epehígítás,
- görcsoldás,
- emésztés elősegítés,
- gyulladáscsökkentés,
- fájdalomcsillapítás,
- helyi érzéstelenítés,
- helyi vérbőség okozás.